Get Adobe Flash player

Információ

Zala Megyei Kézilabda Szövetség

Cím: 8900 Zalaegerszeg Bíró Márton u. 37/A

Szövetségi fogadónap:
minden szerdán 15,00-18,00 óráig

Telefonos egyeztetés szükséges!

Tel.: +36-20-462-5750

e-mail: zalavb@gmail.com
zmksz01@gmail.com

Számlázási cím:
Zala Megyei Sportszövetségek Egyesülése
8900 Zalaegerszeg Bíró Márton u. 37/A
Számlaszám: OTP 11749008-20119980
Adószám: 19272777-2-20

Emlékezés – szegedi bajnoki címek

hirek_foto

Sorozatunkban a közel- és távolabbi kézilabdamúlt egy-egy felejthetetlen időszakára, bravúros teljesítményére emlékezünk vissza. Az elmúlt negyedszázadban a Szeged együttese három alkalommal nyerte a férfi bajnokságot, 11 évenként behúzva egy-egy aranyat, 1996-ban, 2007-ben és 2018-ban. Ezek történetét elevenítjük föl ezúttal.

1996 – szegedi hit
1995 áprilisában arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy a szegedi kézilabdaklub elnöke és edzője, Kővári Árpád a jövőben kizárólag klubvezetőként tevékenykedik, edzőként utódja a Komló addigi mestere, Skaliczki László lesz. (Akkor még nem sejtettük, hogy az elnök mégis elvállal egy másik feladatot, és a férfi válogatott szövetségi kapitánya lesz.) Ami pedig az új mestert illeti: a tréner korábban tagja volt a Tisza-partiak 1976-ban NB I-be feljutó, majd 1977-ben Magyar Kupa-győztes együttesének, tősgyökeres újkígyósiként pedig csupán száz kilométerre lakott régi-új állomáshelyétől.
A csapat keretében ekkor négy válogatott játékos szerepelt: a kapus Fekete Róbert, valamint balszélső Avar György, a jobbátlövő Bartók Csaba és a beálló Mezei Richárd, de a szegedieket erősítette a nemzeti csapatban később lehetőséget kapó Bajusz Sándor, Oszlánczi András, vagy éppen Berta Róbert is, a keret egyetlen légiósa pedig a szerb Dalibor Brajdics volt.
Az együttes 1977 után 1982-ben, 1983-ban és 1993-ban is elhódította a Kupát, ám a bajnokságban a legjobb eredménye két ezüst- (1985, 1994) és hat bronzérem (1979, 1983, 1986, 1990, 1993, 1995) volt, és amikor 1995 nyarán nekiszegezték a kérdést az új edzőnek a bajnoki cím kapcsán, ennyit mondott: „Aki ezen a pályán van, annak ez olyan kihívás, mint a hegymászóknak a Csomolungma, nem lehet kitérni előle. Bízom benne, hogy meg tudok felelni a szegedieknek.”
Az időszak egy felkészülési tornán elért harmadik hellyel kezdődött, az Elektromos és a Győr mögött, majd a bajnoki nyitány sem sikeredett túl parádésra, az Elektromos otthonában elért döntetlen inkább megnyert pontnak számított, ám a Hort SE elleni öt gólos győzelemmel a szurkolók nem voltak elégedettek, miként a mester sem.
A Veszprém elleni rangadón nem volt esélye a Picknek, 24-17-re nyertek a bakonyiak, ám januárra tisztult a kép, látszott, hogy egyedül a Szeged lehet a Veszprém kihívója, különösen azok után, hogy Oszláncziék három góllal legyőzték az Elektromost.
A pontvadászat februárban érkezett döntő szakaszához, a Szeged számára mindenképpen. Győrött úgy harcolt ki döntetlent az együttes, hogy tizenhárom perccel a vége előtt a hazaiak még 22-17-re vezettek, ezt azonban egy 5-0-s vendégszéria követte, no és Skaliczki mester a pályára véletlenül bekeveredő, az edző saját kezén pörgetett stopperórája, amely megadta magát a fizika törvényeinek, és érintő irányban kirepült – a játéktérre. A közjáték a hazaiakat megzavarta, így egy pontot gyűjtött a Pick, majd egy héttel később a Veszprémet fogadta, és győzelmével átvehette a vezetést a tabellán, hiszen a Fotex vereséget szenvedett Győrött. 1996. február 24-én az újszegedi sportcsarnokban a vendégeknél nem léphetett pályára a sérült Éles József, a hazaiaknál Fekete remekelt a kapuban, Oszlánczi és Brajdics pedig egyaránt 11-11 gólt szerzett, a találkozót körömrágós izgalmak végén 27-25-re megnyerte a Szeged. A meccs után nem hiába jegyezte meg az egyik szegedi drukker: „Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én például azt hiszem, iszom még egyet.”
A pont a szegediek által leírt i-re április 21-én került fel Dunaújvárosban, ahol 30-25-re győzött a vendég Pick, ezzel matematikailag is biztossá vált, hogy története során először megnyeri a magyar bajnokságot. Skaliczki László igazi nyerő csapatot hozott össze, amely a Fotex megingásait is jól használta ki, a legfontosabb meccsen pedig legyőzte az ősi riválist.

Nemzeti Sport, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

2007 – edző, üstökösszerű karrierrel
Tizenegy évvel később Skaliczki László, ha nem is járt messze Szegedtől, de már 2002 óta a magyar válogatottat vezette – a többi között olimpiai 4. (2004) és világbajnoki 6. (2003) helyekig. A 2006-2007-es szezonnak erős magyar-délszláv légióval (Ilyés, Vadkerti, Szente, Puljezevics, Krivokapics, Andjelkovics, Djurkovics, Matics) és az 1996-os bajnokcsapat két „hírmondójával”, Mezei Richárddal és Bajusz Sándorral vágott neki a Szeged, a kispadon a távozó Kovács Péter utódjaként a szerb edzővel, Zoran Kurtessel, egykori jugoszláv szövetségi kapitánnyal, aki hazája nemzeti együttesét gardírozta azon a 2003-as világbajnokságon is, amelyen a magyar és a „jugó” csapat egymás ellen lépett pályára az 5-8. helyért sorra kerülő találkozón. A meccs tétje nem volt kicsi, a győztes kijutott a 2004-es olimpiára. Sokan emlékeznek rá, kétszeri hosszabbításban, hallatlan izgalmakat követően a magyar együttes győzött 34-33-ra, pedig a délszlávok kapujában Sterbik Árpád állt, „cseréje” Dejan Perics volt, a mezőnyben pedig többek között Jovanovics, Perunicsics, vagy éppen Skrbics rohamozta a mieink kapuját, de Fazekas, Szathmári, Pásztor, Nagy László és Pérez őket is felülmúlta. Ebben az összevetésben tehát Skaliczki László jobbnak bizonyult Zoran Kurtesnél, ám a szerb mester Szegeden kollégája nyomdokaiba léphetett.
Az új edző azonban nem hozta meg a várt áttörést, amelyre a 2002-2006 között sorra nyert bajnoki ezüstérmeket követően vágytak a szegediek. Az alapszakaszban a Pick 35–23-ra kapott ki Veszprémben, majd meglepetésre Dunaújvárosban is nagy zakót szabtak a Pickre februárban (32–22), amely után edzőváltás következett: Kurtes utódja a balszélső Vladan Matics lett, no nem játékos-edzőként, hanem főállású trénerként, a kinevezéssel párhuzamosan ugyanis vissza is vonult az aktív játéktól. (Szomorú zárójel: Zoran Kurtes 2010-ben, fájdalmasan fiatalon, 45 évesen, miután bajnoki címre vezette Romániában a Constantát, szívinfarktusban elhunyt.)
A 2007-es edzőcserét követően a szegediek az alapszakaszt záró rangadón 29–24-re verték a Veszprémet, ami csak a második helyhez volt elég, azonban a szegedi lelkeknek alighanem nagyon jót tett. Az elődöntőben már annál több gondja akadt a Picknek: miközben a Veszprém 3–0-ra múlta felül a PLER-t, a Tisza-parti együttes kétszer is győzött odahaza a Dunaferr ellen, ám az újvárosiak mindkétszer egyenlítettek, előbb háromgólos sikerrel, majd egy büntetőpárbajt követő győzelemmel. A mindent eldöntő ötödik találkozón aztán felülkerekedett a Szeged, és 28–26-ra, nagy nehezen legyűrte a remeklő fiatalokat (Mikler, Császár, Zubai, Törő, Grebenár) felvonultató piros-fehéreket.
A három nyert találkozóig tartó döntő előtt sokan arra fogadtak volna, hogy a jóval kevesebb energia-befektetéssel megérkező Veszprém jobbnak bizonyul majd, mint a „menetből”, talán fáradtabban nekivágó Szeged. Veszprémben egészen addig mindössze két alkalommal tudott győzni a Pick, még a kilencvenes évek elején egy kupadöntőn, majd a kétezres években egy alapszakaszbeli rangadón. Ezúttal a legjobbkor jött a Csongrád megyeiek számára a harmadik siker, de hogyan! Bő egy perccel a vége előtt két góllal a Veszprém vezetett, de Lele Ákos és Krivokapics találataival kiharcolta a szétlövést a Szeged. A büntetőpárbajban aztán Vujin és Pásztor is megijedt Puljezevicstől, aki a saját(!) hétméteresét beverte Pericsnek, így Krivokapics megadhatta a kegyelemdöfést: 31–30-ra a vendégek győztek, és elvették a pályaelőnyt! Sőt, több mint háromezer, sikerre éhes szegedi szurkoló előtt 2–0-ra növelték előnyüket összesítésben, mivel parádés védekezéssel 25–22-re hozták a hazai hiriget, azaz egy győzelemre kerültek az aranyéremtől. Az MKB nem adta magát, jelezte, hogy nem adja olcsón a bőrét: 39–26-tal küldte haza Vladan Matics gárdáját, jöhetett hát a negyedik találkozó, a Szeged hazai pályán gyűjthette be második bajnoki aranyát, tizenegy évvel az első diadalt követően.
2007. május 23-a a sporthistóriában alighanem az AC Milan hetedik BL(BEK)-győzelmének napjaként marad meg, de a szegediek teljesen más miatt gondolnak majd vissza szívesen erre a napra. Az Újszegedi Sportcsarnok majd szétrobbant a hangorkántól, félelmetes hangulatban kezdődött a csata. Puljezevicstől szinte lebénultak a vendégjátékosok, Lazarov sérülés miatt nem játszhatott, az akkor még mindössze 22 esztendős Marko Vujin nem tudta teljes értékűen pótolni, 15–10-zel mentek pihenőre a csapatok a pokoli hangulatban. A második félidőben sem változott nagyot a játék képe, Puljezevics mellett Vadkerti és Krivokapics is remekelt, így már percekkel a lefújás előtt eksztázisban éltették kedvenceiket a hazai szurkolók. A végén már csak kozmetikázni tudott az eredményen a Veszprém (25–23), az aranyat nem tudta elvenni a sikeréhes szegediektől. Vladan Matics edzői „karrierjének” első három hónapját így egy arannyal tette emlékezetessé, míg a Veszprémtől búcsúzó Zdravko Zovko hat bajnoki- és öt kupagyőzelemmel, de egy elvesztett bajnoki döntővel köszönt el Veszprémtől.4

Nemzeti Sport, 2007. május (105. évfolyam, 118-146. szám)

2018 – két vereség, de micsoda különbség!

Az ezt követő években a Szeged szüntelenül, de sikertelenül üldözte a Veszprémet – tíz veszprémi aranyérem és tíz szegedi ezüst a 2008-2017 közötti korszak mérlege az NB I-ben. 2013 nyarán a Tisza partjára is beköltözött a spanyol iskola, Juan Carlos Pastor lett a tréner, aki 2005-ben világbajnokságot nyert a spanyol válogatottal, és 18(!) évig volt a Valladolid mestere, amellyel KEK-et is nyert, egyúttal a jelenkori spanyol kézilabda egyik szellemi és módszertani atyjának is tekintik. A klub 2014-ben EHF-kupát nyert, ám a 2017-18-as idény elején és közben nem sok jel utalt a honi őrségváltásra. Ekkor már a csapat erőssége volt két fiatal magyar játékos, Bánhidi Bence és Bodó Richárd, a rutinosabbak közül Balogh Zsolt, Zubai Szabolcs, valamint a Pastor-korszak emblematikus légiósai: Jonas Källman, Marin Sego, José Manuel Sierra, Matej Gaber, vagy éppen a horvát Alen Blazevic és Denis Buntic. Veszprémben új szelek fújtak, Xavi Sabaté két szezon alatt szerzett két-két bajnoki és MK-elsőséget, valamint egy-egy BL-2. és BL-3. helyet hagyott utódjára, a svéd Ljubomir Vranjesre. Októberben a bakonyiak 30-21-re győztek Szegeden, novemberben a Pick döntetlent játszott a Budakalásszal, a december szegedi mérlege pedig egy újabb nem várt eredmény Gyöngyösön (33-33), majd 24-22-es vereség Tatabányán. Ekkor úgy tűnt, még a bajnoki döntős helye is veszélyben lehet a Pastor-csapatnak, a klubvezetőség a trénerrel közösen értékelt, majd… Nem a várt forgatókönyv, azaz edzőmenesztés következett, hanem megerősítették helyén Juan Carlos Pastort, Denis Buntic viszont kisvártatva távozott a klubtól. Semmi nem utalt arra, hogy éppen ebben a szezonban jut a csúcsra ismét a Pick, de ahogy mondani szokták, a többi már (sport)történelem… Akkor még nem tudtuk, hogy a tatabányai vereség után a Szeged egy tucat bajnoki mérkőzést nyer meg zsinórban, beleértve az alapszakaszbeli veszprémi 32-31-es sikert és az oda-visszavágós bajnoki döntő első, szegedi találkozóját (32-28). Ráadásul ez a négy gól komoly különbségnek tűnt, ám sok kézilabdabarát azzal számolt, a Veszprém a maga javára fordítja a párharcot, még akkor is, ha nem volt kirobbanó formában, a Bajnokok Ligájából pedig szégyenszemre már a nyolcaddöntőben búcsúzott, a dán Skjern ellen, csakúgy, mint a Szeged, igaz, utóbbi a Kiellel szemben maradt alul. A visszavágó előtt Pastor elmondta, csak az idény legjobb játékával szerezhetik meg az aranyat. Az edzői utasítást talán Bodó Richárd vette a legkomolyabban, aki hét akciógólt szerzett a meccsen, ebből hatot a találkozó utolsó húsz percében. Tizenkét, zsinórban megvívott győztes csata után a szegediek nagyon tudtak örülni a három gólos vereségnek, hiszen Blagotinsek lövése az utolsó másodpercben fölé szállt, a 29-26-os veszprémi siker pedig a MOL-Pick Szeged harmadik magyar bajnoki győzelmét jelentette. Juan Carlos Pastor tőle szokatlan meghatottsággal nyilatkozott: „Kicsit visszatekintve kezdem, mert decemberben nagyon rosszul álltunk. Akkor sokat jelentett nekem, hogy bíztak bennem. Veszprémben is okosak, fegyelmezettek maradtunk az első félidőben. A másodikban szenvedtünk, nehezen tudtunk gólt lőni, ekkor feljött a Veszprém, de a végén megint jó döntéseket hoztunk. Láttam, éreztem a csapaton, hogy elhitte, meglesz az arany.” Zubai Szabolcs aranyéremmel fejezhette be szegedi éveit, Bodó Richárd pedig a győzelem napjaiban sem veszítette el humorát: „Máskor másvalakinek jön ki így a lépés, a Veszprém ellen nekem. Az arany a lényeg! Másfél napja csak úgy ömlik a sör és a pálinka, de nagyon óvatos vagyok, hogy ezeknek a csodálatos óráknak, az aranyünnepnek minden pillanatára emlékezzek, minden percét kiélvezzem.” Úgy hallottuk, sikerült a csapatnak és a szurkolóknak is, hiszen tudjuk: „Mindenkinek hinnie kell valamiben…”

Liszkay Gábor

Fotók: MKSZ, Nemzeti Sport-Arcanum adatbázis

(Forrás:MKSZ)

Comments are closed.

Zala Megyei Kézilabda Szövetség 2020 ® Facebook: Zala Megyei Kézilabda Szövetség

2020. május
H K S C P S V
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031